Operabál

Tegnap kisdedeimmel áthatoltunk a Blaha Lujza téren. Mit ad Isten, a Máltai Szeretszolgálat éppen jótékonykodott. Kaját osztottak, és kinn állt a tüdőszűrőbusz.

Lányom megdöbbent a sor hosszán, én az összetételén. A tüdőszűrésnél rendben levőnek látszott, egyszerű, kétkezi, felelősséget érző hajléktalanok és városi szegények álltak a rövidke sorban. (Gondolom, nem kellett vizitdíjat fizetniük.)
A kajás sorban azonban igen vegyes összetételű magyar populáció tartózkodott. Mind életkor, mind öltözék tekintetében. Volt ott sok jólszituáltnak látszó fiatalabb ember is, na!

Este olvasom, hogy az Operabál valamiféle jótékonysági lélekrezdülése folyományaként a Máltaiak a Gundel 1500 adag gulyáslevesét osztották.

Megvilágosodtam. Azok a szegénynek , elesettnek, hajléktalannak - rászorulónak -, egyáltalán nem látszó jóemberek a Gundel gulyásáért álltak sorba.

Magyarok tüköri...

S e nemzet fiai fikázzák az Egyesült Államok népét, és tartják azt az országot a gonosz birodalmának, a "Nagy Pusztítónak".

Önismeretből mindig is az utolsók között kullogtunk. Ugye, Ady Bandi?